A parádi Fáy András Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola sikeresen pályázott a 2017-2018-as tanévben hetedikesei számára a Határtalanul program keretén belül egy három napos Szlovéniai kirándulásra.
30 gyermeknek volt lehetősége részt venni ezen a kiránduláson. Azért választottuk a Muravidéket, mert diákjaink ezen a vidéken még nem jártak. Örültünk a lehetőségnek, hogy elmehetünk a Muravidék magyar lakta településeire. Ezen a tanulmányi kiránduláson személyes tapasztalatokat élhettünk meg a külhoni magyarságról. Szlovéniában kb. 5200 magyar él a kétmillió lakosból.
Magyarország Kormánya a 2017-es évet Arany János-emlékévvé nyilvánította, ami számunkra azt jelentette, hogy a pályázat sikerét növelendő, bevállaltunk egy plusz kirándulást. A számos lehetőség közül Budapestet választottuk, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeumban megtekintettük az Arany János-emlékév központi kiállítását. A kiállítás célja, hogy az utóbbi évtizedekben felhalmozott irodalomtörténeti tudást, az Aranyművek új értelmezési lehetőségeit, az újrafogalmazott íróportrét megismertesse. A költő életének, munkásságának egyes állomásai, jellemző művei, személyes tárgyai elvarázsolták a gyerekeket. Az idegenvezető élményszerű bemutatása, a kiállítás interaktivitása csak fokozta a hatást. Ha már Budapesten jártunk, beiktattunk még egy látogatást a Sziklakórház Atombunker Múzeumba, és tettünk egy esti sétát a Budai Várban a Halászbástyán. A kirándulást 2017. november 9-én valósítottuk meg.
A három napos tanulmányutat 2018. május 9-10-11-re szerveztük. A szülőket szülői értekezlet keretében tájékoztattuk, a tanulóknak előkészítő órákat szerveztünk, melyek során megismertettük mindenkivel részletesen úti célunkat, a kirándulás részletes programját, a határon túli magyarság történelmének jelentősebb állomásait, jelenét, a meglátogatandó településeket, azok történetét, jellegzetességeit. Kooperatív óra keretében szereztek ismereteket a gyerekek a felkeresendő várakról, templomokról, kegyhelyekről, emlékművekről. Készültünk a szlovén-magyar kéttannyelvű általános iskola tanulóival, pedagógusaival történő találkozásra énekkel, táncokkal, jelképes ajándékokkal. Megbeszéltük a viselkedési szabályokat az egyes helyszíneken, a különböző szituációkban.
Mindenki izgatott volt, amikor május 9-én reggel kigördült az autóbusz a parádi iskolától. A határátkelés után első utunk Lendvára vezetett, ahol
megtekintettük a Makovecz Imre által tervezett kultúrházat a Zala György téren. Az épület előtt áll Zala György szobra, az épület pedig a város „nappali szobája”. Archaikus külsejű, szokatlan épület Lendva óvárosában. Korszerű, több célra felhasználható, 444 férőhelyes Színház- és Hangversenyterem, az a hely, ahol a környékbeliek teendőiket félbeszakítva egy kis időt szánhatnak magunkra, találkozhatnak, társaloghatnak a barátainkkal, ismerőseinkkel, élvezhetik a színházi és zenés produkciókat, megnézhetik gyermekeiket és a hazai amatőr művészeket, ahogy táncolhatnak, játszhatnak, énekelhetnek – magyar, szlovén, horvát és roma nyelven. A teremben évente több mint száz különböző rendezvényre kerül sor, az előcsarnok pedig számos kiállításnak, könyvbemutatónak, társalgási estnek ad helyet. A téren érezni lehetett a nyugalmat. Megnéztük a ma kulturális célokat szolgáló Zsinagógát is, amit részletesebben is megismertünk a várban levetített kisfilmből.
A kultúrház után a Szent Katalin-plébániatemplom felé indultunk, ahol a templom előtt álló Szent István szobrot megkoszorúztuk, egyik diákunk pedig ismertetőt tartott Szent István és Szent László nagyságáról. A sétát tovább folytatva megcsodáltuk a monarchiabeli hangulatot idéző jellegzetes épületeket, köztük az egykori polgári iskolát a Széchenyi- és Kossuth emléktáblákkal.
A lendvai várba felkapaszkodva az állandó történelmi és néprajzi kiállítás mellett levetítettek nekünk egy kisfilmet Lendváról, az esernyőgyártás történetéről, a nyomdászatról, és a gyógyszerészet polgári életforma történeteiről. Ezután lehetőségünk volt a lepkegyűjteményt is megnézni, amelyben közel 400 db lepke látható a világ számos tájáról, valamint jártunk Lendva híres szülöttének, Zala György szobrászművésznek az emlékszobájában, ahol számos köztéri szobrát megtekinthettük kicsiben. Végül az időszakos kiállítás, melynek gyakran ad otthont a vár, éppen a herendi porcelánokat mutatta meg.
A vár után egy újabb emelkedő következett, aminek a tetején szőlőhegyektől körülvéve, a Lendva patak völgyére kilátással helyezkedik el a Szentháromság kápolna, benne Hadik Mihály kapitánynak a mumifikálódott teste, aki a néphagyomány szerint az 1603-as törökellenes csatározások hőse. Egy kisfilmmel vártak minket, ami bemutatta a múmia restaurálási előkészületeit, és kissé bővebben megismerhettük a kápolna történetét.
Egy újabb emelkedő, egy kicsit hosszabb séta, és felértünk a Lendva-hegyen épült Vinarium-kilátótoronyhoz, ami egy kör alakú torony. 53,50 méter magas, földszinttel és kilenc emelettel, a tetején egy üvegezett kilátóval, ahonnan egyszerre látjuk be a négy ország, Szlovénia, Magyarország, Horvátország és Ausztria területét. A csoportból a többség a liftet használta a feljutáshoz, néhányan azonban nekiveselkedtek a 240 lépcsőnek. A kilátás pedig minden fáradtságot megért.
Újra átsétáltunk a Zala György téren, és egy közeli cukrászdában nagyon finom fagyit ettünk. Ezután elfoglaltuk otthonos szállásunkat Hosszúfalun, megvacsoráztunk, majd egy esti sétával zártuk a napot.
A második nap, május 10-én a reggeli után Muraszombat irányába indultunk. Út közben ellátogattunk a Göntérházi Kétnyelvű Általános Iskolába, ahol kedvesen fogadtak bennünket. Az igazgatónő mesélt a diákjaik mindennapjairól, az iskola működéséről. Tájékoztatója után a gyerekek kérdezhettek. Tanulóink éltek a lehetőséggel, és az első bátortalan informálódás után egyre több kérdés merült fel bennük. A beszélgetés után bejártuk az iskola épületét, majd egy kötetlenebb rész következett, ahol megvendégeltek minket, mi pedig átadhattuk a számukra készített ajándékokat.
Az iskolában tett látogatás után Zsitkóc felé indultunk. Innen származott a Deák család. A központban lévő faluház homlokzatán található Deák Ferenc emléktáblája, amelyet megkoszorúztuk, valamint egyik diákunk kiselőadást tartott a „haza bölcse” tiszteletére.
Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, bár programunk elég sűrű volt, de beiktattunk egy kis kitérőt. A magyar határtól mindössze öt kilométerre fekvő, többségében magyarok lakta Dobronakban működik Közép-Európa egyetlen orchideatermesztő vállalkozása, ahol évente csaknem 500 ezer növényt nevelnek. A 14 ezer négyzetméteres üvegházban 160-féle orchideát termesztenek, trópusi körülményeket biztosítva számukra. A trópusi kertben, melyet kifejezetten turisztikai céllal hoztak létre, be tudják mutatni az orchideák eredeti élőhelyét is. Itt az orchideákon kívül több mint 400 különböző trópusi növényt szemlélhetünk meg eredeti élőhelyükhöz nagyon hasonló körülmények között és méretben. A csoportból sokan vásároltak is egy-egy csodaszép virágot szeretteiknek.
A kitérő után végre elérkeztünk a Bakonaki tóhoz, és az azt körülvevő Energia Parkhoz. Az energia-pontok az erdőben szétszórva találhatóak. Körsétánk során a parkolóból indulva elmentünk a Szent Vid-kápolna mellett, ahol a legerősebb az energiaáramlás. Ezen a helyen évszázadokkal korábban is templom állt. Tovább haladva eljutottunk a különleges energiákkal rendelkező Szent Vid forráshoz, aminek a vize gyógyító hatással bír. Látás- és hallásproblémák esetén, valamint emésztőszervi, idegi és bőr-rendellenességek enyhítésében jótékony hatású. Mindenki ivott a vízből, többen a kulacsukat is megtöltötték.
A csoport itt egy picit szétszóródott, hiszen az egyes energiapontoknál megálltunk, volt, aki egy –egy helyen eltöltött néhány percet. A tónál tett séta közben a csapat minden tagja megérkezett. A parkolóhoz visszaérve lehetőségünk volt ajándékot vásárolni, kávézni, fagyizni, pizzázni. Néhányan felfedezték az út túloldalán lévő kalandparkot, illetve a játszóteret is.
Muraszombatra érve a Szapáry várkastélyban tettünk látogatást, ahol a Muravidéket bemutató helytörténeti kiállítás mellett egy időszaki kiállítást is megtekinthettünk a hozzá kapcsolódó kisfilmmel a holokausztról. A megrázó élmény után a kastélyparkban kerestünk nyugalmat. Sétáltunk, csodáltuk a változatos növényvilágot, és elfogyasztottuk a magunkkal hozott hideg ebédcsomagot.
Bántornya volt a következő állomás, ahol a falu fő utcáján lévő, a 15. század második felében épült román kori templomot néztük meg, ami Aquila János freskóival díszített. A fennmaradt freskók közül a leghíresebb a Szent László legendáját bemutató falképsor. Ott tartózkodásunk alatt a harangok folyamatosan kongtak, zenei aláfestést adva az idegenvezetőnk mondandójához. Fantasztikus érzés volt, mintha az ég és a föld egybeérne.
Radamos felé kanyarodtunk, a falun át egészen a Fekete-erdőig. A műútról letérve olyan keskeny úton, hídon haladtunk át, hogy már kezdtünk izgulni, amikor megérkeztünk a Mária-fához. A fa körül a hívők szép parkot alakítottak ki, közepén egy pici kápolnával, amelyben annak a tölgyfatörzsnek a megmaradt csonkja látható, melynek koronájában 1947-ben a radamosi Füle Józsefnek a tehenek legeltetése közben június 15-én, Szent Vid napján nagy ragyogással megjelent a Szűzanya. A törzs többi, kidőlt része fölé tetőt tettek, védve ezzel a fa maradványait az időjárástól. Napjainkban is rendszeresen tartanak itt miséket.
A szállásra visszatérve megvacsoráztunk, majd szállásadóink segítségével egy közös énekléssel, beszélgetéssel, szalonnasütögetéssel zártuk a napot.
A harmadik nap, május 11-én reggeli után bepakoltunk az autóbuszba, elköszöntünk vendéglátóinktól, Lendvától, és Horvátország felé vettük az irányt. A határátkelés több gyerek számára izgalmas kaland volt, hiszen a magyar-szlovén határtól eltérően, ahol észre sem vettük mikor hagytuk el Magyarországot, ezen a határon ellenőrizték az iratainkat.
Úti célunk a Zrínyi család ősi fészke, Csáktornya volt. Zrínyi Miklós emlékműve nyolc méter magas oszlop, haraszti fehér kőből készült, tetején a kiterjesztett szárnyú turulmadár karmaiban a kard és a toll. Sajnos a rajta lévő Zrínyi írásaiból idézett feliratokat eltüntették, és Zrínyi Miklós neve is horvátul szerepel az emlékművön: Nikola Zrinski. Az emlékmű horvát leírásában sas szerepel, amelyik kardon és lírán áll (toll helyett). A kard szimbolizálja Zrínyi bátorságát és hősiességét, a líra a költészetét. Mi mégis örültünk, hogy az emlékmű egyáltalán megvan, és tiszteletünk jeléül koszorút helyeztünk a talapzatához, valamint egyik diákunk rövid ismertetőt tartott a Zrínyi családról. A megemlékezés után egy rövid sétát tettünk a Ferencz-téren, ahol a lehetőség nyílt egy kis vásárlásra is, akinek volt horvát kunája.
Három napos kirándulásunk utolsó állomására Varasdra értünk, ami a török veszély idején Horvátország fővárosa volt, a Dráva folyó partján fekszik. A várost séta során fedeztük fel. Megnéztük a várat, az őrtoronynak nevezett várkapu épületét, majd a Főtéren sétálva megcsodáltuk a városháza épületét, a 19. században épült püspöki palotát, a Varasdi megyeháza épületét.
A Nemzeti Színház épülete előtt elhaladva az irányt innen már Letenye felé vettük, ahol minden eddiginél szigorúbb határátkelésben volt részünk. Sok-sok szép élménnyel, emlékkel gazdagon felszerelkezve értünk a Mátrába, majd Parádra.
Élményeinket megosztjuk az iskola többi tanulójával, pedagógusával is. Határtalanul témanappal készülünk még a tanév vége előtt, ahol játékosan, interaktív módon szeretnénk megismertetni mindenkivel az út során szerzett ismereteinket. Segítségünkre lesz mindebben a rengeteg fotó, videó, amit készítettünk.
A kiránduláson készült képek az alábbi albumban megtekinthetők.
Drotárcsik Ildikó és Pifkó Judit osztályfőnökök